Mi történik Kína ideológiai jövőjével Hszi Csin-ping után?
Hszi Csin-ping elnök uralkodása során mély ideológiai és strukturális változásokat hozott Kínában, de mi lesz a következő generációval, ha ő végleg távozik a színről? Az utódlás és a politikai örökség kérdése kulcsfontosságú, különösen a tajvani kérdés és a geopolitikai kihívások tükrében.
Kína hosszú távú ideológiai irányvonalának jövője kérdéses, ha Hszi Csin-ping elnök végül távozik a politikai színről. Bár az elnök egészségügyi állapota és politikai pályafutása a hetvenes éveiben járva egyre inkább előtérbe kerül, egy ilyen változás valószínűleg csak a következő évtizedekben, vagy a jövő generációk hatalomra jutásával válik kézzelfoghatóvá.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy Hszi távozik-e, hanem hogy a mély strukturális és ideológiai változások, amelyeket ő vezetett be, fennmaradnak-e. Hszi sajátos „marxista nacionalizmusának” következményei, amelyek a politikában balra, a külpolitikában pedig jobbra terelik az országot, jövőbeli politikai vezetők kezébe kerülve esetleg még radikálisabbá válhatnak. Hogy mindez a „Hszi Csin-ping gondolat” örökségeként megmarad-e, vagy az idő múlásával halványul, ahogyan Maoizmussal történt, azt a következő politikai generációk fogják eldönteni.
A következő kínai vezetők ideológiai irányvonalának alapját az fogja képezni, hogy milyen politikai káderekkel tudja Hszi Csin-ping biztosítani a saját politikai örökségét. A párton belüli tisztogatások és kampányok, amelyek célja a korrupció visszaszorítása és a hűség erősítése, azt jelzik, hogy Hszi a jövőbeli politikai vezetők között is a saját programját kívánja fenntartani. A kérdés tehát az, hogy a fiatalabb generáció, akik már Hszi idején kezdték meg tanulmányaikat és politikai karrierjüket, képesek lesznek-e tovább vinni ezt az irányvonalat, vagy a párt belső dinamikájában bekövetkező változások új utakat nyitnak.
A Hszi utáni Kínát több tényező is formálhatja. Az egyik legfontosabb a Tajvan kérdése, amely nemcsak geopolitikai szempontból kiemelkedő, hanem a belpolitikai stabilitás szempontjából is kulcsfontosságú. Ha Hszi képes lenne egy gyors és viszonylag vértelen háborúval visszafoglalni Tajvant, akkor a politikai legitimációja megerősödne, és könnyebben biztosíthatná utódlását. Azonban ha katonai vereséget szenvedne, az elnök hatalmát erőteljesen megkérdőjelezné, és egy ilyen kudarcnak súlyos következményei lennének a politikai stabilitásra.
A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy a következő évtizedekben a háború elkerülése és az amerikai elrettentés fenntartása marad a kulcsfontosságú stratégiai cél. Ha a geopolitikai feszültségek ellenére is sikerül stabil diplomáciai kapcsolatokat ápolni, a következő generációk számára a nemzeti egység kérdése alternatív diplomáciai keretek között oldódhat meg.
A Hszi utáni Kína politikáját alapvetően a párton belüli dinamikák fogják meghatározni. A Kínai Kommunista Párt története során a baloldali és jobboldali ideológiák, a konzervatív és reformista irányvonalak váltották egymást, és valószínű, hogy a jövőben is hasonló önkorrekciós folyamatok zajlanak majd. Az elkövetkező évtizedekben Kína politikai és ideológiai irányvonala attól függ, hogy milyen erővonalak kerülnek dominanciába a párton belül.
A világ számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogyan navigáljanak a Hszi-korszakban, miközben elkerülik a konfliktusokat és háborúkat. Egy esetleges katonai összeütközés Kínával óriási geopolitikai és gazdasági következményekkel járna, amely gyökeresen változtatná meg a nemzetközi rendet.
